Az Adiantum Capillus Veneris, közismert nevén vénuszfodorka a páfrányfélék (Pteridaceae) családjába tartozó páfrányfaj. Az Egyesült Államok déli részén, Mexikóban, Közép-Amerikában, Eurázsiában, Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos növény szereti a magas páratartalmat és a jó vízelvezetésű talajokat.
Egyes területeken, például a szerbiai Zvonce Spa Resortban, a dél-dakotai Fekete-hegyekben és Brit Columbiában a forró ásványvízforrások által létrehozott kedvező mikroklímában is megtalálható. Ezt a gyönyörű páfrányt esőerdőkben, sivatagi sziklák vízszivárgásában, forrásokban, bozótosokban és erdőkben, tűlevelű erdőkben, és természetesen kertjeinkben és otthonainkban is felfedezhetjük.
A vénuszfodorka a kezdő kertészek körében is igen népszerű. Kiváló dísze lehet kerted árnyékos részeinek vagy otthonodnak, ha világos, közvetlen napfény nélküli sarkokba helyezed.
Szürkészöld, tollas lombja festői hangulatot kölcsönöz minden tájnak, különösen a kert nedves területeinek, és persze remekül mutat egy kaspóban az ablakpárkányon, a fürdőszobában vagy egy függőcserépben is.
Tartalomjegyzék
A vénuszfodorka növényről
- A vénuszfodorkát gyakran nedves, védett homokkő- vagy mészkőformációkban találjuk. A déli féltekén általában délre néző, míg az északi féltekén északra néző irányban nő.
- Az Adiantum nemzetség neve a görög “adiantos” szóból származik, ami azt jelenti, hogy “nem nedvesedik”, mivel a növény képes taszítani a vizet.
- A vénuszfodorka gyógyhatásáról is ismert, reuma, köhögés, sárgaság és menstruációs görcsök kezelésére használható. Emellett egyesek közvetlenül a fejbőrükre kenik, hogy sötétebbé tegyék a hajukat, és megelőzzék a hajhullást.
- Az amerikai őslakosok borogatást készítettek belőle sebek és csípések kezelésére. A navahók mentális betegségek gyógyítására fogyasztják vagy füstölik.
- Bár angol elnevezésük hasonló, nincs köze a Ginkgo bilobához, amely egy ősi, Kínában őshonos, gyógyászati célokra használt növény.
- Több mint 250 Adiantum faj létezik. A legnépszerűbbek közé tartoznak az árvalányhaj (A. Capillus-Veneris), az ezüstdolláros árvalányhaj (A. peruvianum), a páva vénuszfodorka (A. pedatum), és a pelyhes vénuszfodorka (A. hispidulum).
Az Adiantum Capillus Veneris jellemzői
- Az Adiantum Capillus-Veneris ötujjú páfrány néven is ismert, mivel a sötétbarna szárakon ujj alakú páfrányok nőnek. A szárakat egykor kosárfonásra használták.
- Bár a vénuszfodorka minden növekedési szakaszában mutatós, lassan növő növénynek számít, ezért sok türelemre lesz szükségünk: akár 3 évbe is beletelhet, mire eléri kifejlett méretét.
- Ezek a páfrányok szeretik, ha csodálják őket, de az érintést nem kedvelik. Ha azt szeretnénk, hogy a növényünk szép maradjon, kerüljük a levelek tapogatását, különben megbarnulhatnak.
- Bár az ASPCA nem szolgál információval a növényről, ismereteink szerint a legtöbb páfrányhoz hasonlóan nem mérgező a kutyák és macskák számára.
- A vénuszfodorka általában 15-30 cm magasra nő, az új hajtások a növény közepén jelennek meg. Hogy legyen elég helyük, az alsó levelek lehullanak, ezért ne ijedjünk, ha néhány barna levelet veszünk észre a növény tövében.
- Egyes területeken az élőhelyvesztés miatt – veszélyeztetett fajként tartják számon.
A vénuszfodorka gondozása
Rengeteg tévhit kering a vénuszfodorkáról, sokan kényesnek és nehezen életben tarthatónak tartják. A valóságban meglehetősen könnyen gondozható, ha szem előtt tartunk néhány egyszerű szempontot. Ha megnézzük e buja és elegáns páfrány természetes élőhelyét, láthatjuk, mire kell figyelnünk, ha szeretnénk otthon nevelni.
A siker legfontosabb tényezője a páratartalom – sok nedvességre van szüksége a túléléshez és a virágzáshoz, ezért ügyeljünk arra, hogy nedves helyet válasszunk neki a kertben. Beltérben naponta többször is párásítsuk meg a növényt vízzel. Alternatív megoldásként használhatunk szobapárásítót is, vagy helyezzük a cserepet egy vízzel töltött kavicstálca tetejére.
Ha a fürdőszobában van egy ablak, amelyen át elég fény szűrődik be, próbáljuk meg ott elhelyezni, így minden alkalommal, amikor zuhanyozunk, kellően párás környezetet biztosítunk neki. Ha azt vesszük észre, hogy levelei felpöndörödnek, gyakran lehullanak, vagy hogy a csúcsok szárazak, az azt jelenti, hogy a levegő túl száraz, és a növénynek több nedvességre van szüksége.
Ami a hőmérsékletet illeti, a vénuszfodorkát legjobb 21 °C fok feletti hőmérsékleten tartani. Kerüljük az olyan helyeket, ahol 16 °C fok alá eshet a hőmérséklet, illetve ahol hideg huzatnak van kitéve.
Természetes élőhelyén a vénuszfodorka árnyékban, részleges napfénynek kitéve nő. Ha ezeket a körülményeket szeretnénk beltérben utánozni, keressünk egy olyan helyet, ahol csak közvetett napfény éri. Direkt napsütésben érzékeny leveleik nagyon könnyen megéghetnek.
Ha a szoba sötétebb, tartsuk a páfrányt a lehető legközelebb az ablakhoz. Ha a növény helyéről látszik az égbolt, az azt jelenti, hogy jó helyen van. A reggeli közvetlen napfény vagy a téli időszakban a délutáni közvetlen napfény segíthet a növekedés sebességének fokozásában.
A vénuszfodorka ültetése
A vénuszfodorka a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokkal dúsított talajt kedveli, mint amilyen a természetes környezetükben található humuszban gazdag talaj. Bár a páfrányok általában enyhén savanyú talajban nőnek, az Adiantum Capillus-Veneris a lúgosabb PH-értékű talajt részesíti előnyben. Adjon egy kis őrölt mészkövet a virágföldhöz, vagy egyszerűen keverje bele a kültéri kerti ágyásokba.
Beltéri termesztés esetén használjunk vízelvezető lyukakkal ellátott kisebb edényeket. Az agyagedények nem ajánlottak, mert azokban földje gyorsan kiszáradhat. Ez a növény nem szereti az átültetést – tavasszal próbálkozhatunk vele, de csak akkor, ha a növény már gyökeret eresztett.
Trágyázásra nem feltétlenül van szükség, de ha mégis trágyázni szeretnéd a növényt, havonta egyszer tápoldatozd félerős folyékony műtrágyával. Ügyelj arra, hogy rendszeresen távolítsd el a megbarnult leveleket, hogy segítse a páfrányt sűrűbb lombozat növesztésében.
Ha páfrányod pusztulásnak indul, akkor a földszinten lévő hajtások levágásával újraélesztheted. A gyökerekből új növények fognak kifejlődni, ha nedvesen tartod őket.
A növény kártevői
A vénuszfodorka leggyakrabban az elhanyagolás vagy a kiszáradás miatt pusztul el, néha azonban rovartámadások is érhetik. Ha szabadban neveled páfrányodat, tartsd szemmel a csigákat, kézzel vagy csigacsalival könnyen eltávolíthatod őket. Tartsd tisztán a növény körüli területet, és a korai órákban öntözd.
Egy másik kártevő, amely megtámadhatja növényünket, az a páfránytetű – ezt a páfrányszálak összegömbölyödéséből és feketedéséből vehetjük észre. Szerencsére a levéltetveket le lehet slagozni, vagy permetezni.
A lisztharmat, az atkák és a sömör is megfertőzheti néha a vízhiány miatt legyengült növényeket. A levéltetvek fehér csomókat hagynak a levelek alján. Az atkák általában a levelek alján táplálkoznak. Könnyű megkülönböztetni őket, mivel aprók és ovális alakúak.
Ha kemény, viaszos bevonatot észlelsz a növényen, akkor valószínűleg sömörrel van dolgod. A lisztharmat, az atkák és a sömör eltávolítható ¼ teáskanál folyékony mosogatószer és 1 liter meleg víz keverékével, töröljük át a leveleket ezzel az oldattal. Ha a probléma továbbra is fennáll, próbálkozhatsz alkoholos vagy rovarölő szeres bedörzsöléssel.
A vénuszfodorka öntözése
Ez a szomjas faj állandó öntözést igényel, ezért ügyelj arra, hogy a talajt folyamatosan nedvesen tartsuk. Általában naponta vagy kétnaponta kell öntözni. Fontos azonban az is, hogy ne öntözzük túl.
Az öntözések között hagyjuk, hogy a talaj teteje kissé kiszáradjon. A túl nedves talaj miatt rothadás és gombás megbetegedések léphetnek fel. Ha fonnyadt, sárguló, vagy ázott kinézetű hajtásokat észlel, növénye valószínűleg gyökérrothadásban szenved.
Az Adiantum Capillus-Veneris szaporítása
A vénuszfodorka kétféleképpen szaporítható: spóráikon keresztül vagy tőosztással. Javasoljuk, hogy a növényt a melegebb hónapokban szaporítsd.
A szaporításhoz vegyél egy már kifejlett növényt, és egy tiszta késsel óvatosan tépd vagy vágd ketté a gyökérlabdát. Számíts arra, hogy a szétválasztás után néhány levél elhal. Az új növényeket cserépbe lehet ültetni és a szokásos módon gondozni. Ügyelj arra, hogy az új cserép ne legye túl nagy, de a gyökérlabdánál kicsit nagyobb.
A spórák útján történő szaporítás csak akkor lehetséges, ha a növény készen áll a spóratermelésre. Amikor a levélcsúcsok alatt kis barna pöttyöket látsz, vágj le néhány olyan hajtást, amelyeken ezek megtalálhatók, és helyezze őket két papírlap közé.
Hagyd így őket körülbelül egy hétig, vagy amíg a spórák ki nem hullanak a papírra. Ezután terítsd el őket egy kis cserépben föld felszínén, és fedd le fóliával, hogy egy mini üvegházat hozz létre.
Kerüld a cserép közvetlen napfényre helyezését, hogy megakadályozd a túlmelegedést. A talajt nedvesen kell tartani. Néhány hét múlva már látni fogod a gametofiták megjelenését.
Összegzés
A vénuszfodorka egy rendkívül elegáns növény, amelyek kiváló kiegészítője lehet bármely árnyékos kertnek vagy otthonnak. Ne higgy a pletykáknak, valójában nem is olyan kényes: néhány trükk és tipp segítségével szakértője lehetsz az Adiantum Capillus-Veneris termesztésének.
Az egyik legfontosabb szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy ezek a páfrányok szeretik a nedvességet és a páratartalmat. Ha sikerül utánozni a természetes környezetüket, akkor biztosan jól fognak fejlődni, akár beltérben, kaspóban nevelve is.
Természetesen van néhány kártevő és betegség, amelyekkel tisztában kell lenned, de ezek könnyen kezelhetők és megelőzhetők. Szerencsére a vénuszfodorka könnyen szaporítható, így ha megszereted, rövid idő alatt létrehozhatod a saját kis zöld sarkod!
