A Polygonatum, közismert nevén Salamonpecsét, a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó erdei virágos növények egyik nemzetsége. A Salamonpecsét az északi félteke mérsékelt égövi régióiban, így Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában őshonos.
A nemzetség tudományos neve az ógörögből származik, jelentése „sok térd”, utalva a növények többszörösen összetett rizómáira. A Polygonatum nemzetségbe mintegy 74 faj és hibrid tartozik, de csak néhányukat használják dísznövényként (P. Biflorum vagy Multiforum, P. Verticillatum, P. Humile, P. Odoratum).
A Salamonpecsétet a népi gyógyászatban láz, allergia, fájdalom és gyulladás kezelésére használják. 1930-ban egy Hedwin Langecker nevű gyógyszerész felfedezte, hogy a növény hatékony lehet a cukorbetegség kezelésében is.
Salamonpecsét – fontosabb tudnivalók
- A hagyományos kínai orvoslásban létezik egy gyógyhatású készítmény, amely a Polygonatum fajok keverékéből készül. Különböző szervek működésének fokozására és a szellemi életerő helyreállítására használják.
- A Salamonpecsét igénytelen, lágyszárú évelő növény, amely a félárnyékot és az erősen árnyékos helyeket is kedveli. Szárazságtűrő, így a vízhiányt és az időnkénti közvetlen napsütést is jól tolerálja.
- Ha kedvezni szeretnénk a növénynek, ügyeljünk arra, hogy a virágföldje egyenletesen nedves legyen. Szüksége van némi időre, hogy új környezetükben megtelepedjenek, ezért egy ideig szükség lehet a folyamatos öntözésre.
- Jót tesz neki a hűvös, nedves és jól átnedvesedő, szerves anyagokban gazdag virágföld. A legjobb választás a növénynek az enyhén savas talaj.
- Az új növényeket tavasszal vagy ősszel ültessük el. A salamonpecsét viszonylag lassan növő évelő, amely magról is nevelhető, de ez a folyamat akár három évig is eltarthat.
- Rizómákból is nevelhető, amelyek árnyékos helyre ültetve jól fejlődnek.
- A Salamonpecsét kedveli a szerves anyagokban gazdag talajt, ezért évente egyszer komposzttal vagy szerves trágyával érdemes táplálni.
- Bár egyes helyeken élelmiszerként használják, a Salamonpecsét nagyon mérgező a háziállatokra és a kutyákra. Bogyói a legmérgezőbb részei, ezért fogyasztásuk emésztési problémákat okozhatnak.
- Szimbiózisban élhetnek árnyékliliommal, haranglábbal, páfrányokkal, szívvirággal és a violák bármely fajával.
A salamonpecsét jellemzői
- Kínában bizonyos Polygonatum fajokat már régóta használnak élelmiszerként. A rizómák, levelek és szárak nyersen vagy főzve köretként tálalhatók. Az olyan fajokat, mint a P. Cirrifolium és a P. Verticillatum Indiában levélzöldségként is használják.
- Kínában nagyon népszerűek a növény rizómai, általában teát és rágcsálnivalókat készítenek belőle, bor és szeszesitalok ízesítésére használják, valamint alapélelmiszerek mellé és ünnepeken is fogyasztják.
- A tarka és zöld színű növényeket tekintik valódi salamonpecsétnek. A kínai gyógynövénytanban „sárga esszenciaként” ismertek.
- Fajtól függően 1,8-2,1 m magasra nőhetnek, egyes fajok azonban a néhány centimétert sem érik el. A Polygonatumok legmagasabb faja a P. Biflorum Commutatum.
- Bár a salamonpcesét fajok a világ számos régiójában elterjedtek, van néhány közös tulajdonságuk, például karcsú, hajlékony száruk és finom, harangszerű virágaik.
- A Polygonatum növényeknek sima, fényes, lándzsa alakú, zöld levelei vannak, amelyek ősszel telített aranysárgára színeződnek. Látványos színfoltot hozhatnak minden kertbe vagy otthonba.
- A tavaszi szezonban, áprilistól júniusig fehér, rózsaszín vagy zöld virágokat hoznak. Nyár vége felé a virágzás helyét liláskék vagy fekete bogyók veszik át. Létezik egy olyan faj is, amely piros termést hozhat, ezt általában hamis salamonpecsétként (Maianthemum Racemosum) emlegetik.
- Amikor beköszönt a fagy, a növények elpusztulnak, és a következő vegetációs időszakig nyugalmi állapotban maradnak.
A salamonpecsét nevelése
A salamonpecsét többnyire magas fák árnyékában nő. Ha a kertben neveljük, olyan helyre érdemes ültetni, amely biztosítja a részleges vagy teljes árnyékot. Beltéren ablak közelébe vagy egy sötét sarokba helyezzük el, mivel a gyenge fényviszonyokat kedveli.
Attól függően, milyen éghajlatú régióban élünk, preferenciái eltérőek lehetnek. Hűvös éghajlaton több napfényt is elvisel, mint melegebb éghajlaton.
A sokféle fajnak köszönhetően ezek a növények szinte bármilyen éghajlaton képesek alkalmazkodni és boldogulni. Noha őshonos élőhelyükön a hűvös hőmérsékletű és enyhén párás környezethez szoktak, egyes Polygonatum növényfajok a forró és száraz régiókban is képesek növekedni, ha megfelelően gondozzák őket.
A salamonpecsét fajok nagy többsége, a Polygonatum Humile kivételével, nagyon jól alkalmazkodik más éghajlatokhoz. Gondoskodjunk róla, hogy elegendő árnyékot és talajnedvességet biztosítsunk számukra, és védjük őket az erős széltől. Emellett egy vékony réteg mulcsot is tehetünk a talajra, hogy a gyökereiket hűvösen tartsa.
A salamonpecsét első ültetésekor természetes kerti talaj és komposzt keverékét érdemes elkészíteni számára. Kedveli a nagy mennyiségű szerves anyagot, így ez az ültetőkeverék megfelelő indítást biztosít számára. Elég lassú ütemben nőnek, ezért a növekedési időszak elején évente egyszer szerves trágyával vagy komposzttal táplálhatjuk a növényeket, hogy növekedésüket fokozzuk.
A salamonpecsétet mind beltéren, mind a szabadban szerves, enyhén savas és jó vízelvezető képességű talajkeverékbe kell ültetni. Ha beltéren neveljük a növényeket, a legjobb, ha nagy ültetőedényeket használunk.
Általában, ha a környezeti feltételek optimálisak, a salamonpecsét esetében nem kell betegségekkel vagy kártevőkkel küzdeni. Ha a páratartalom nagyon magas, előfordulhat, hogy a leveleken elszíneződések jelentkeznek. Ez általában gombás betegségek jele. A növényt leggyakrabban megtámadó kártevők a csigák és a fűrészes csigák.
Ha a növény fertőzött, a levelein vagy a szárán apró lyukak figyelhetők meg. Hernyóspray-vel vagy piretrumos rovarölő szerrel kezelhetjük.
A salamonpecsét apró virágokat hoz, amelyek természetes módon hullanak le, miután elhervadtak. Növekedési időszakuk alatt leveleik egészségesek maradnak, de az őszi és téli időszak hűvösebb hőmérsékletén a szárak lehullhatnak a növényről. Mivel ezek a növények természetes képességüknek köszönhetően folyamatosan frissen tartják magukat, nem igényelnek külön metszést.
A salamonpecsét öntözése
A salamonpecsét a kissé nedves talajt kedveli. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne áztassuk el teljesen, mert ez gyökérrothadáshoz vezethet. A fiatal növények gyakoribb öntözést igényelnek, mint az érettek.
A rövid ideig tartó vízhiányt jól tűri, de nem közvetlenül ültetés után. Amíg a Polygonatum növények megszokják új környezetüket, bőséges vízellátást kell biztosítani számukra. Ha már beilleszkedtek, elnézőbbek az elhanyagolással szemben, mivel a rizómáik nagy mennyiségű vizet raktároznak el a túléléshez.
Ha a növényeket hosszú szárazság sújtotta, akkor jól fog jönni nekik az extra öntözés. A meghonosodott növények a természetes élőhelyükhöz hasonló alacsony páratartalmat kedvelik.
A salamonpecsét szaporítása
A salamonpecsét magról is könnyen lehet nevelhető, de a leghatékonyabb szaporítási mód a háromévente egyszeri osztással történő szaporítás. A rizómákat kora tavasszal lehet osztani, közvetlenül a vegetációs időszakuk kezdete előtt. Ha nem vagy nagy rajongója sárga levélzetüknek, ősszel is szaporíthatod őket.
Szétbonthatjuk a rizóma csomókat, és áthelyezhetjük őket, vagy a nagyobb rizómákat több darabra is vághatjuk, így több növényt kapunk.
Ássuk fel a talajt, és egy éles késsel vagy ásóval osszuk szét a csomókat. Ezután a rizómadarabokat nyugodtan átültethetjük nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag talajkeverékbe. A rizómákat vízszintesen, néhány centiméter mélyen kell elhelyezni a talajban.
Ügyeljünk rá, hogy félárnyékos helyre ültessük, és rendszeresen öntözzük őket, hogy a talaj nedves maradjon. Lassan növő növények, ezért eltarthat egy ideig, amíg növekedést észlelünk.
Összegzés
Jó híreink vannak azoknak, akik viszonylag igénytelen, virágzó növényt keresnek! A salamonpecsét legtöbb fajtája könnyen termeszthető és szaporítható. Nagyon népszerű szobai dísznövények, színes, harang alakú virágaikkal a világ számos kertjében és otthonában hódítanak.
Természetes élőhelyük a mérsékelt égövi régiók erdei, így nincsenek nagy igényeik a környezetükkel szemben. Boldogan és egészségesen fejlődnek, ha jól átnedvesedő, szerves talajba ülteted őket, olyan helyet választasz, ahol megfelelő fényt és páratartalmat kapnak, és gondoskodsz a növekedést elősegítő műtrágyákról és a rendszeres öntözésről.
Miután a virágzás véget ért, apró termések veszik át a virágok helyét. Egyes fajok bogyói ehetőek az ember számára, így ha szeretnéd, hogy a mindennapi étkezésed egy kis extra ízzel gazdagodjon, keress egy hagyományos kínai receptet. Ne feledj azonban, hogy a növény mérgező lehet a háziállatok számára.
